A karthauzi macska feltehetőleg az 1500-as évek közepén került a Közel-Keletről Francia országba.
Eredetileg rágcsáló írtására tartották, és a karthauzi szerzetesek tenyésztették, akik Párizs mellett éltek. Természetük csendes volt, így tökéletesen kiegészítették egymást a csendes és magányos szerzetesekkel.
Az első említés a chartreux névről 1723-ban történt, amikor az Universal Dictionary of Commerce, Natural History and the Arts and Trade of Savvary of Brusion-ban említették meg a fajtát a szőrmekereskedelemmel kapcsolatban.
A XVIII. században Franciaországban sajnos sok gyönyörű kóbor macska élt az utcákon, így szűcs használta fel a macskák bundáját, így a “pile de Chartreux” néven ismert luxus gyapjúfajtát is valószínűleg a puha, gyapjas szőrű cicákról nevezték el.
Ám a francia macska kedvelők tiltakoztak ez ellen, és elkezdtek macska fajtákat tenyészteni, míg végül egészséges kék rövid szőrű macskák születtek elbűvölő arccal.
Szőrzete kék színű, közepesen hosszú, puha és gyapjas, amely heti egy-két kifésüléssel könnyedén karban tartható. Teste erős és izmos, feje széles és kerek, tekintete pedig magával ragadó.
Különlegessége a szeme, amely mélynarancssárga színben pompázik.
A karthauzi macska ritkán használja a hangját, csendes típus, ő inkább szemei villantásával próbál jelezni a gazdinak. Ezért fontos, hogy figyelemmel kísérjük reakcióit, hiszen, ha rosszul érzi magát a macska, akkor sem biztos, hogy hangjával ezt jelezni fogja.
Természetét tekintve nyugodt és kiegyensúlyozott és szabálykövető, de nagyon szereti a figyelmet és azt, ha játszanak vele ám néha-néha kicsit butácskának is tűnhet.
Gazdájához rendkívül hűséges és odaadó, szereti követi mindenhova és vele együtt aludni az ágyban.
Imádja, ha kényeztetik és vakargatják, főleg, ha a mellkasán, az álla alatt és a füle mögött vakargatja a gazdi.
Egészségére ügyelni kell, mert hajlamos a genetikai eredetű betegségekre, mint például a térdkalács ficam, amely gyakori a karthauzi macskáknál.
